Tényleg hülyének kell lennünk a boldogsághoz?

Jogosan teszi fel a kérdést Daniel Keyes bestsellere 

A regényre csak pár napja bukkantam rá a könyvespolcon a már-már molylepte részlegen. Hogy miért nem volt évekig előszedve?

Talán mert már senki nem akar olvasni egy olyan férfiról, aki még lelkileg gyerek, és talán azért is, mert konkrétan, effektive kell végigszenvedni a könyvet. 

De higgyük el, hogy itt nem az a lényeg, hogy szegény Charliet mindenki lenézi, és szivatják, és kiszúrnak vele. (Persze, rámegy a szívünk és a lelkünk rendesen. Egyfajta önértékelésen is áteshetünk közben, de ez mind csak a történet velejárója.)

Sokakban felmerülhet, hogy; "Miért olvassak el egy nagyjából 50 éves könyvet?", vagy "Egy újabb klisé az értelmi fogyatékosokról.", esetleg "Ez a story úgy klisé, ahogy van.".

Nos, röviden és tömören azért mert ennél sokkal többről van itt szó!

Keyes nem csak egy jóval az átlag IQ alatt levő csávóról papol nekünk, és hogy neki a tudatára ébredve milyen szörnyű. Ő azt akarja elérni, hogy meglássuk a világunk mennyire fel van billenve és konkrétan milyen is a társadalmi ítélkezés mértéke. A regényben mind azt fellelhetjük, ami még ma is érvényes, ám legfőképpen a kitagadottság érzését.

A tudatlanság porában Charlie képes arra, amire sokan nem: boldognak lenni.

Ha képesek vagyunk meglátni a tragikumot abban, hogy van egy férfi, aki fogyatékos, de boldog, és van egy olyan férfi, aki több tudomány doktora is lehetne, de mégis magányos, fél és nem képes szeretni, máris értjük Keyes zsenialitását. Mert burkoltan erről van itt szó.

Az írásmód mellet sem haladhatunk el. A klasszikus irodalomból ismert naplóregény egy változatát látjuk magunk előtt. Olyan ritkasággal állunk szemben, amivel eddig még soha. Lényegében Charlie pontos feljegyzéseit tartjuk a kezünken, egy az egyben. Kezdetben a helyesírási hibáktól hemzsegve fejtegetjük mit is írt oda ez a "kis hülye". Konkrétan hallani a lírai én hangját, ahogy kissé beszédhibásan, mit sem tudva semmiről osztja meg velünk az életét.

Nem mondhatom könnyed olvasmánynak, de akinek egy kis fejlesztésre, barkácsolásra vágyik a lelke, rohanjon a könyvtárba, szerezze meg a regényt!